Hogy is mondjam.

és egyben üljük meg ezzel a szép alkalommal a Kohatu blog régóta esedékes halotti torát, mert egy kicsit azért erről is szó van most

Így zártam a legutóbbi posztot, amit persze érdemes volt már akkor is helyén kezelni, így meg pláne, de a lényeg: mégha a szokásosan kiszámíthatatlan üzemmódban is, azért csak megy tovább a blog.

Ennek örömére viszont kinyögöm a szomorú hírt is: az őszi Főzdefeszten - szeptember 4-5-6 ha minden igaz- sajnos nem lesz Thorazine Sunrise. Ez nem azt jelenti, hogy nem főzzük újra később -főleg a hihetetlen hype után amit kapott és amit ezúton is köszönök mindenkinek aki hozzátett valamit is-, csak épp most valahogy túl közel van a határidő. Ami önmagában még nem is lenne katasztrófa, hiszen pont öthetes volt a premier bemutató idején is, de közben eldőlt, hogy pár nap múlva ismét északra költözöm, és hát a távmenedzsment sosem volt az erősségem.

Advertisement

Hát így. A tanulságot majd levonjuk később, egyelőre Jim Koch, pontosabban az édesapja szavaival búcsúzom, amin egy hete szakadok, és amitől igazabbat rég hallottam már:

Advertisement

A fenti fotót sokadjára is köszönöm Koncz Andinak, napi sörös hírekért pedig ide gyertek.