Az úgy indult, hogy megírtam, hogy a világ jelenleg legfaszább zenekara összeállt a Signature Brew csapatával, és a megszokott, ötlettelen, felejthető zenekaros sörökkel szembe menve tényleg részt vettek a saját sörük megtervezésében. Magyarországra bár már eljutnak egészen ritka főzetek is, esélyt nem láttam arra, hogy ebből bárhogy is szerezzek, ezért riasztottam az Élesztő londoni emberét, hogy azonnali jelleggel szaladjon kóstolni, mert épp csapon van, ki tudja meddig. Szerencsére Orgelouse ezt nemcsak megírta, de össze is haverkodott velük, legutóbb pedig már arról posztolt, hogy a Signature Brew saját főzdét indíthat a közeljövőben. Ezzel párhuzamosan svéd kitérőm alatt többször is volt szerencsém ehhez a csodás sörhöz, amiből az utolsó kortyot egy hazacsempészett üvegből ittuk meg karácsony előtt nem sokkal a Vittula pultjánál. Legalábbis eddig ezt hittem.

Múlt vasárnap este ugyanis pont Orgelouse-zal söröztünk az Élesztőben, és szóba került, hogy április végén, a hely kétéves szülinapját egy egész héten át tartó bulival készülnek megünnepelni, aminek az egyik része épp a Black Tongue csapra verése lesz. Sikerült ugyanis pár hordóval szereznie az utolsó főzetből -ebből remélem mindenkinek lejött, hogy miért ilyen nagy dolog ez-, ennek örömére pedig egy tematikus estet is szerveznének, bemutatóval és Mastodon dj-szettel. Én pedig azután, hogy szerencsére gyorsan elhessegettem annak a tévképnek a gondolatát, hogy én magam keverném a metált, inkább felajánlottam, hogy kerítek hiteles embereket a feladatra. Ebben meg is egyeztünk, így hát odaszóltam a metálos és egyéb dj-s estekben eleve erős Vittulába, hogy vállalná-e esetleg valaki. Vicus és Tamás pedig igent mondtak, úgyhogy ha addig nem variálnak, DJ Mother Puncher és DJ Crusher Destroyer néven készülnek bevérezni a levegőt!

Szóval április 25-én, este 6-tól Mastodon-Signature Brew Black Tongue premier az Élesztőben, ahol Bart Dani köszöntője után egy durván másfél órás Mastodon szett fog szólni. Állítólag még arra is van esély, hogy a Signature Brew sörfőzői is itt fognak headbengelni, de ez még nem biztos sajnos. Figyeljétek az Élesztő oldalát, hamarosan lesz esemény és flyer is!

Advertisement


És hogy miért a világ legfaszább zenekara a Mastodon?

Talán azért, mert koppenhágai koncertjük előtt a Mikkeller bárban iszik Brann Dailor?

Advertisement

Vagy mert így jelentkezik be az azóta veszett megnyitón túllevő WarPigs Brewpub főzdéjéből?

Advertisement

Vagy mert képesek a zenéjükkel asszisztálni egy, a korábbinál is meredekebb Mikkeller reklámhoz?

Igazából nincs is rá válasz, de most olyanok ők a kortárs metálnak, mint a Black Sabbath, Metallica és a Pantera volt, vagy kicsit máshogy fogalmazva: ők a metál világ BrewDogja, Stone Brewingja és mondjuk Dogfish Heade. Ezt pedig a gyakorlatilag hibátlan diszkográfia mellett a fenti lépéseikből is nyilvánvaló, végtelenül természetes hozzáállásukkal érhették el. Kis túlzással mi is miattuk alapítottunk zenekart annak idején, és a zenéjük néha felfoghatatlan megoldásai mellett ez jelentős részben a turnékon és stúdióban készült filmjeik miatt volt így.

Advertisement

Még egy személyes sztori a végére. A fenti, Mikkeller Viktoriagade bárban készült fotó pillanatában én épp szintén Koppenhágában söröztem, de a város másik pontján található Mikkeller & Friends-ben. Döntésem oka egyszerű volt, hiszen utóbbiban a sörök mellett ajándéktárgyakat és kiegészítőket is lehet venni, úgyhogy gondoltam, így két legyet ütök egy csapásra. Azt még viszonylag rezignált arccal vettem tudomásul, hogy minden sapka elfogyott, és pólóból is csak XS-es és 3XL-es méretek maradtak, de amikor már a 4-5. sör után, instagramon szembe jött velem a fenti fotó, akkor valami kicsit eltört bennem. A pultos lány megerősített feltételezésemben, és Brann Dailor tényleg akkor ivott a város másik oldalán, én pedig gyors fizetés után - a számlám felét elengedte a csaj, szerintem kicsit megsajnálhatott-rohamtempóban baktattam át azon a gyönyörű városon, hogy a vonatindulásom előtt talán még koccinthassak és beszélgethessek egy épületeset Brannel. Mondanom sem kell, addigra már elszublimált a helyről, én meg jót röhögtem magamon egy mellettem ivó, szintén elveszett lélekkel és a csapossal, hogy ennek valószínűleg így kellett történnie. Végül az eset tanulságát is a pultos szűrte le: Koppenhágában az első út mindig hozzájuk vezessen! Legalább megkóstolhattam a Brouwerij Verhaeghe Duchesse de Bourgogne nevű savanyú vörös sörét, ami egyrészt ilyen gyönyörű, másrészt volt az illatában valami végtelenül friss krémsajtos jelleg, amit azóta sem éreztem egy másik sörben sem.

Advertisement

Ha követnéd a Kohatut: FB, csip-csirip.