Csak arról is végtelen hosszú posztot írhatnék, hogy ez a szerencsétlen dal hogy hánykódott a feloszlásunk után eltelt másfél évben, arról nem is beszélve, hogy személyesen milyen emlékeket hozott elő a zenekar hat évéből, ahányszor csak végighallgattam. Úgyhogy ahelyett, hogy fárasztó gondolatokkal terhelném a saját és a ti agyaitokat is, megpróbálok pusztán pár érdekességet megosztani a számról.

Az Orphan úgy lett az utolsó dalunk, hogy valójában nagyon is az első volt. A fő riffet még akkor írtam, amikor Márióval kettesben jammeltünk a húga szobájában -Steam Engine-ről még szó sem volt-, csak valahogy sosem dolgoztuk ki eléggé: így maradhatott le az első demóról, pedig talán minden ott hallható dalnál régebbi a kezdeménye. A nyitó riff pedig fel is tűnt egy későbbi számunkban, amit 2010/11 körül játszottunk koncerteken The Ballad of Darren Haves címmel, de aztán sosem éreztünk elég erősnek, hogy felvegyük, és szép lassan a programból is kikopott.

Csak jóval később, már a godisnowhere írása közben, megcsömölve az egyre sötétebb és összetettebb dalainktól, kb. kikapcsolódásképp kezdtük el játszogatni a régi témát, aztán ahogy annak lennie kellett, egy próbán össze is állt a szám 99%-a. Kill Blinky Bill néven ráadásul elég sokszor szerepelt is az utolsó koncertjeinken, végül úgy gondoltuk, hogy felrántjuk a godisnowhere felvételeinél. Szívbajunk azért nem volt miatta, természetesen ezt is egyben vettük fel, és ha jól rémlik, az első verziót meg is tartottuk; a végeredmény azt hiszem eléggé öntörvényű lett. A második gitársávot viszont már csak pár héttel az EP megjelenése után, egy órával vonatindulás előtt játszottam fel, így lett az Orphan ténylegesen is az utolsó felvételünk (persze ha időben befejezzük, akkor sem került volna rá a kislemezre, mert egyáltalán nem illeszkedik annak a hangulatába).

Az azóta eltelt időszakban sokszor felmerült, hogy mikor és hogyan is adjuk ki, rengeteget beszéltünk a végleges névről, a borítóról, de idővel minden helyreállt, kapkodni meg sosem szerettünk. A Nimis egyik tornyát ábrázoló borítófotót jó barátom, Hrubó Gergő lőtte, amikor a Svédország déli partjainál található Ladoniában túráztunk, a név pedig végül valahogy szintén adta magát, hisz tényleg egy néma árva volt ez, akit magára hagyott a három apja (mondjuk mindenkinek megvolt a maga dolga: Márió azóta is keni az Alvinban, Csabika Európa útjain kamionozott, én meg sört főztem a svédeknél). A felvételek és a keverés a fentebbi sorokból kitalálhatóan Pál Miskánál zajlottak a nyíregyházi Fire Recording stúdióban.

Ezek után tehát itt van az Orphan, Bandcampról és SoundCloudról természetesen ingyen letölthetitek fasza minőségben, a YouTube linkkel meg nyugodtan spameljétek szét az internetet.

Advertisement


És még valami. Azt beszéltük a napokban, hogy tiszta szégyen, hogy a godisnowhere-ből nem készült legalább néhány CD, tényleg, még a mi polcainkon sincs belőle. Valami megoldást kiötlünk erre, és erről még tuti beszámolunk az oldalon.