És ízlett. Semmi extra, nem fogom hosszasan elemezni, nem fogok irodalmi metaforákkal élni, mert ez a sör szerintem nem erről szól. Pont elég annyi körítés mellé, amit már ti is tudtok az előzmények alapján.

Egyébként szép narancsos szín, törtfehér, de igen hamar múló hab, és ahogy várni lehetett, ordas komlóaroma-orgia. A Citra el is viszi a hátán az egészet, ha valaha kóstoltál már ilyen sört, akkor tudod, mire számíts: mangó, grapefruit, de leginkább őszibarack, kérdezte is az egyik cimborám, hogy te, ez ilyen ízesített sör?

Közepes test, én talán kicsit még több szénsavat el bírnék viselni, de összességében egy nagyon kiegyensúlyozott sör, egyáltalán nem ugrik ki a magas(8.2%) alkoholtartalom. Ebben mondjuk tényleg Putyinra hasonlít, ő a Krímet foglalta el szinte észrevétlenül, ez meg az agyadat karmolja össze szép sunyin. A végén pedig jön az a lassan zsibbasztó keserű, amit én egyébként nagyon szeretek.

Ja, a mágikus összetevő. Bevallom, soha életemben nem kóstoltam még a kínai kúszómagnólia bogyóját, és bár volt valami kis üde fanyarság az ízben, ezt ugyanúgy betudhatom a Citra aromák és a retronazális szaglás csalfa játékának is. Mindemellett az sem igazán derült ki, hogy mennyire alkalmas afrodiziákumként az ital, mert én egyrészt rögtön két kávéval utána indultam el az estébe -hogy aztán némafilmekre hallgassak zenei kíséretet egy tündéri törpetacskó társaságában-, ami már önmagában is megzavarta a keringésem, de tanult barátaim sem számoltak be olyan élményekről, hogy termékenységi istenné változtak volna Vlagyimir hatására. Az egyikük ráadásul pont a megivása után aludt be a kanapénkon, úgyhogy tényleg ennyit erről. Mentségére szóljon, edzésről esett be.

Advertisement

Hát ennyi volt a Hello my name is Vladimir, emlékét őrzi majd számos posztom és a gyönyörű üveg a polcomon. A héten pedig fontos közszolgálati kötelezettségeimnek is eleget teszek, és végre nagyszerű hazai tartalmakkal jelentkezem!

Ha követnél: Facebook; Twitter

[Az első képet Orosz Péter fent belinkelt posztjából loptam.]